2. Fejezet

2. Fejezet

(Donghae szemszöge)

- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen Heechul? – kérdeztem idegesen.

- Tehetek én róla, hogy Ez kiugrott elém? – mutogatott az ájult testre a kanapén.

- Van neki neve is! Nem hiszem, hogy nem tudtad volna óvatosan kinyitni az ajtót! – kezdett nagyon dühíteni. Ha ez kitudódik, az emberek különböző elméleteket fognak gyártani, s a mi jó hírnevünknek annyi. Más helyzetben nem érdekelne, de ez most más. Gratulálok, Heechul! Szobrot ne állíttassak neked?

- Miért, ismered? – nézett rám bambán. Ez most komoly?

- Heechul, az isten szerelmére, ennyire hülye nem lehetsz!

- Miért bántod Chulli-t? – lépett be az ajtón Hangeng, s egyből párja felé rohant. Karjába zárta, majd egy apró csókot nyomott a szájára. A díva, s a nagyon sötét hercege. Fel nem tudom fogni, hogy bírják ki egymást. Külön - külön is eléggé nehezen viselhetőek el, de együtt… bár mintha együtt elviselhetőbbek lennének. Ki tudja?

- Srácok, tíz perc múlva eredményhirdetés! – rontottak be az öltözőbe a többiek, majd a hangzavar elcsendesedett, amint észrevették a kanapén fekvő táncos lábút.

- Mi történt vele, s miért fekszik itt? Ugye nem csináltatok vele semmi törvénybe ütközőt? – kérdezte ijedten Sungmin.

- Dehogynem! Képzeld, tömeggyilkosságot tervezek, s Ő az első áldozatom. Csúcs nem? – válaszoltam szarkasztikusan.

- Nyugi van, cica! – csitított Kangin, s átölelte Sungmin derekát. Ehm, na, igen, ők is egy pár, de erre majd visszatérünk a későbbiekben. – Mi történt vele?

- Drága, egyetlen dívánk, alias Kim…

- Engem inkább az érdekelne, hogy ki Ő, mert Donghae úgy viselkedik miatta, mint egy menstruáló tini lány.

- Üdvözlöm anyukádat! Remélem, jól van! – mosolyogtam rá teli szájjal.

- Oké, később kinyírhatjátok egymást, de most mondjátok már el hogy mi történt! – kezdett kiakadni Sungmin.

- Drága, egyetlen, meghamisíthatatlan dívánk, ha valaki nem tudná, Kim Heechul névre hallgat, leütötte az ajtóval az MBLAQ legtehetségesebb táncosát, Lee Hyukjae-t, alias Eunhyukot.

- Ez a sovány kisfiúcska lenne az a táncoló gép, aki pár mozdulattal bárkinek képes lenne hazavágni a táncos karrierjét? – Képedt el Chulli.

- Pontosan – sóhajtottam fel. – Ráadásul a MBLAQ tagja.

- Hoppá – mondta, s a szemeiben mintha egy kis félelem csillant volna meg.

- Szerintetek hinni fog nekünk, hogy véletlenül történt az egész, vagy azonnal elrohan a bandájához és visszajönnek szétverni minket?

- Megvédelek cica, nyugi! – csókolt bele a nyakába Hangeng. – A formás kis hátsódhoz rajtam kívül nem érhet senki – markolt rá az említett testrészre, mire Heechul megugrott, s felnyögött. Na, ebből elég!

- Lennétek szívesek ezt máshol folytatni? – néztem rájuk csúnyán.

- Fáj, hogy…

- Sziasztok, Tündérmackókáim! – vágódott ki az ajtó, s beviharzott rajta az egyszemélyes vándorcirkusz, a kaméleonok réme, a világ kiakasztója, Kwon Jiyong, GD, G-Dragon. Mikor mihez van kedve. Nem értem a srácot.

- Hello, Jiyong! – köszöntötték őt a többiek, miközben ő Shindonghoz rohant.

- Mi a helyzet, Shi? – karolt belé, s nyomott egy csókot az arcára.

A történet teljessé válásához hozzátartozik, hogy a hiperaktív mókus és a mi Shindongunk több mint két évig együtt voltak. Bármennyire érdekes is, de szép pár voltak, ráadásul tényleg szerették egymást, ami nagyon nagy szó a mai világban, de aztán elmúlt a szerelem. Csendben, szépen barátok lettek, akik azért néha – néha összejárnak ellenőrizni, hogy a másik mennyire szépen tudja még kisikítani a magas C-t.

- Történt egy pici baleset, de megoldjuk – bökött a kanapé felé.

- Ó, látom rosszalkodtatok egy kicsit – vigyorodott el gonoszan. – Ki intézte el Őt?

- Senki, mert nem direkt volt. Heechul véletlenül leütötte az ajtóval – magyaráztam.

- Ha véletlen az egész, akkor meg minek van itt? – nézett ránk értetlenül.

- Mégis mit csinálhattunk volna? – akadtam ki. Nem szeretem, ha törpikék szólnak bele a dolgaimba. – Az este után alig fél percen belül elvesztette az eszméletét, úgyhogy behoztuk, hogy ne heverjen egyedül a földön. De ha ennyire zavar a látványa, vagy, hogy segítettünk valakin, akkor legközelebb majd nekitámasztom a falnak, s a kezébe nyomok egy táblát, hogy Ingyen elvihető . Úgy jó lesz?

- Nyugi van Donghae! Nem kell megenni! – emelte fel a kezét védekezően. –Egyébként, mit akartok vele csinálni? Alig öt perc múlva eredményhirdetés.

- Tényleg, mihez kezdünk vele? Itt hagyjuk egyedül? – pillantott rám Heechul.

- Nem tudom – túrtam bele a hajamba. – Amíg eszméletlen nem sokat tehetünk, de nem szívesen hagynám Őt itt egyedül. Egyrészt bármi baja lehet, másrészt, mi van, ha ez az egész a MBLAQ terve, s amint egyedül hagyjuk, tönkreteszi a cuccainkat, vagy kirabol?

- Az kizárt, hogy a MBLAQ terve! – vágta rá GD, mire mind felé fordultunk. Dalolj csak nekünk kicsi kanári.

- Miért is? – szólaltam meg.

- Emlékeztem még arra a februári estére, amikor ti, a MBLAQ és mi is véletlenül egy helyre mentünk vacsorázni?

- Amikor még be sem léptünk az étterembe, de a pincér már a rendőröket akarta kihívni? – nevetett Hangeng.

- Igen – igen. Na. Ugye ott mind a hárman, mondhatni a legtávolabb ültünk le egymástól, bár azért közöttünk csak három asztal távolság volt. Tényleg, Kyuhyun – fordult fel. –Szépen énekelsz – vigyorgott gonoszan.

- GD, Jelenleg senkit sem érdekel, hogy milyen tisztán tud énekelni Kyu részegen! – csattantam fel.

- Kösz, én is szeretlek! –szólalt meg az említett, de közben vigyorgott.

- Tudod, hogy értem. Mók… izé, GD, folytasd – pirultam el, mikor rájöttem, mit is akartam mondani. Az sem segített a helyzetemen, hogy mellettem Heechul és Hangeng elkezdett nevetni, amit köhögéssel próbáltak leplezni.

- Szóval. Seungri a mosdóba menet a MBLAQ asztala mellett haladt el. Seungho épp akkor mondta Eunhyuknak, hogy menjen oda a pulthoz, rendeljen neked egy üdítőt, azzal a fedő sztorival, hogy allergiás vagy, s a gyógyszeredet be kell szedned, de ezt nem tudják a többiek, s te szégyelled előttük, így Eunhyukot küldted el, hogy tegye bele a poharadba. Azonban Eunhyuk a gyógyszer helyett, egy gyorsan, s több napig tartó hatású hashajtót tett volna bele.

- Nem értem az egészet – ráncoltam a szemöldökömet. – Feltűnt volna, hogyha csak így egy üdítőt kapok a semmiből. Ráadásul nem is kaptam.

- Hozzá tartozott volna a fedő szituhoz, hogy az italt az egyik asztalnál ülő lánytól kaptad, de nem is ez a lényeg – legyintett. – Eunhyuk ellent mondott neki, s nem csinálta meg. Azt mondta, hogyha te nem tettél ellene semmit, akkor ő miért tenne ellened? A srác szembeszállt a saját csapattársaival, azért, hogy megvédjen. Nem hiszem, hogy ezek után kisemmizne titeket – fejezte be a történetet.

Picit a hatása alá kerített az egész. A bandák között az a normális, hogy a másik ellen teszünk. Ez pedig főleg a MBLAQ tagjaira értendő, s Ő mégis kiállt értem. Vajon miért tette ezt, s mit kaphatott érte?

- Eredményhirdetés! Mindenki a pályára! – nyitott be az egyik staff.

- Pá, Mackókáim! Remélem, a földbe tiprunk titeket! - köszönt el GD. Szeretem ezt a srácot.

- Donghae. Mit csináljunk vele? – intet a kanapé felé Kangin.

- Fogalmam sincs. Nézzük logikusan a dolgokat – fújtam ki a levegőt. – A srác kb. tizenöt perce eszméletlen – ellenőrzésképpen fölemeltem az egyik kezét, majd elengedtem, mire az erőtlenül hullott vissza Eunhyuk teste mellé. –Az eredményhirdetés általában tíz percet szokott igénybe venni. Nem hiszem, hogyha eddig ki volt ütve, akkor a következő percekben valamilyen csoda folytán elmenne. Ha még fel is ébredne, akkor se tudna elmenni, mert még kába lenne. Ha pedig igaz az, amit a divatmókus mondott, akkor nem kell attól tartanunk, hogy galád módon kifoszt minket, úgyhogy szerintem az lesz a legegyszerűbb, hogyha itt hagyjuk.

- És ha a MBLAQ keresni fogja? – kérdezte Ryewook.

- Eddig is kereshették volna. Mindenesetre, ha még az eredményhirdetés után sem ébred fel, akkor levisszük az orvosi szobába, ott majd kezdenek vele valamit.

- Rendben, csak ne legyen belőle baj – bólintott Wookie.

- Na, indulás emberek, s hallgassuk meg, mennyire vagyunk tökéletesek – csapta össze a kezeit Kyuhyun, majd lepattant az asztalról.

A csapat nevetve és ujjongva követte őt a folyosón, miközben az emberek furcsán pillantottak rájuk, de amint rájöttek kik is vagyunk, már csak mosolyogtak viselkedésünkön. Hát igen, az érett közel húsz éves férfiak. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még hátrapillantottam a kanapé felé, de Eunhyuk ugyanúgy feküdt, mint ahogy ott hagytuk. Mellkasa egyenletesen süllyedt s emelkedett, úgyhogy bíztam benne, hogy nem lesz különösebb baja egy kiadós fejfájáson kívül. Vettem egy mély levegőt, s becsuktam az ajtót. Jöjjön, aminek jönnie kell.

Az eredményhirdetés után

- Jók voltunk srácok! – veregettük egymás vállát, miközben az öltözőnkbe mentünk.

A második helyen végeztünk. Az első a Big Bang lett, úgyhogy már látom előre, hogy a divatbolha ezt hónapokon keresztül az orrunk alá fogja dörgölni. Nem baj, kivételesen megteheti, mert tényleg nagyon jók voltak. Különdíjas lett a Shinee, ami azért elég nagy szó, mert hiába táncolnak már együtt több mint három éve, csak most versenyeztek először, újonc pedig még soha nem kapott díjat. Szegénykéim el is pityeregték magukat, bár meg értem őket. Én is valami hasonlót tettem volna.

A harmadik helyre a MBLAQ került. Nem értettem az egészet, mert ilyen még soha nem történt. Ezelőtt egy versenyen sem kaptak ilyen rossz minősítést. A legrosszabb eredményük is a második hely volt, amihez pluszban megkapták még a közönség kedvence, s a legjobb koreográfia különdíjat. Szemmel láthatóan ők sem repestek az örömtől, bár a közönség, s a rajongótáboruk nem tűnt különösen meglepettnek. Talán ronthattak, vagy valami más történt? Mindenesetre, ami még furcsa volt, az az, hogy egyáltalán nem tűntek nyugtalannak, vagy feszültnek, pedig az egyik csapattársuk a mi öltözőnkben feküdt és fekszik még most is eszméletlenül, de látszólag Eunhyuk hiánya teljesen hidegen hagyta őket, vagy pedig nagyon jó színészek. Ha ez velünk történt volna meg, a fél csapat, mint egy őrült, fel – alá rohangálva keresné az ez eltűntet, a másik pedig már idegösszeroppanást kapna, hogy eltűnt az egyik testvére. Egyszer Kyuhyun szó nélkül lelépett mosdóba, mi pedig fél órán keresztül kerestük. Szegény Ryewook annyira megijedt, hogy két napig nyugtatót kellett szednie. Azt hiszem, ez már a másik véglet, de mi legalább odafigyelünk egymásra.

Elsőként nyitottam be az öltözőbe, majd meg is torpantam, mire kedves társaim belém jöttek, én pedig a hirtelen lökettől arccal előre a földre estem, s volt olyan kegyes hozzám a sors, hogy Khuhyunt is a nyakamba vehettem. Oké, hogy a srác akkora, mint egy félbevágott hurkapálcika, de azért leszállhatna rólam, mert én se vagyok egy több tonnás alkat, aki meg sem érzi az ő súlyát. Megéreztem, de nagyon is!

- Mi a francért kellett megállnod az ajtóba? – nyögte bele a lapockámba.

- Szálljál már le rólam! – fuldoklottam, mert tényleg kezdett már igazán nehéz lenni.

- Bocs – tápászkodott fel, én pedig a hátamra gördültem, s mélyeket lélegeztem. Mennyire szeretem én az oxigént, főleg akkor, mikor be tudom lélegezni! – Szóval, miért álltál meg? – kérdezte, én pedig a kanapé felé mutattam.

Pontosabban, az üres kanapé felé, ugyanis a mi kis betegünk eltűnt. Hol lehetsz most táncos lábú?